VÉGEVÉGEVÉGEMINDENNEK

-REGÉNYRÉSZLET -

 „Apokalipszis-verseny 2010. augusztus 20-án, az esti tűzijáték után a Klauzál téri Pinceklubban! Ha van elképzelésed a világvégéről, most előadhatod! Fődíj: a közönség által legjobbnak tartott ötletet a szervezőbizottság a verseny után, a helyszínen megvalósítja.

Járjunk együtt a végére, a világvége végére!”

SZITTYA-APOKALIPSZIS

Segítsd még egyszer, győzelemre lépted, Csaba király, a csillagösvényen! Elszántan lépünk a Rákóczi út csillagösvényén, szemben a Parádéval,  dacolva a vonagló, riszáló tömeggel, szilajul kerülgetjük az üvöltő kamionokat, maroknyi szittyák vagyunk, nem porladunk, mint a szikla, kígyózva, tekeredve, hajlongva kerülgetjük a Scaniákat, a Mannokat, IFÁ-kat, melyek tetején karok, mellek, fenekek ringanak, kapaszkodnak össze.

Hippi arc üvölt felénk, korong-kevergető, bakelit-tekerő ember, szakálla meg kender, haja sárga kóc, raszta bohóc, lelkesen keveri a bakelitet, rázza fejét. Tucc. Tucc. Tucc. A száját figyelem, mert a mélynyomón kívül már semmit nem hallok, az is már belőlem fakad, a gyomromból lüktet a zene. 

Csík! Csík! Csík! - üvölti felénk, nem értem, mit akar. „Csíkot”? Tolni akar velünk egy csíkot? Drogdíler netán? Csík…mi a franc az a csík...ja értem, Csík, mint Szereda, Csíkszereda, azt üvölti a DJ, hogy Csíkszereda, onnan jött, éljen Csíkszereda! Bíztat, éljenez minket, szimpatizál velünk, sőt most korongot ránt elő, zenét mixel, és a tucc-tucc alapba beleúszik a himnusz, a székely.  A vonagló lányok abbahagyják a táncot, megilletődötten néznek, hogy ez most így hogy, majd lassú ambient mozgásba kezdenek, buja testüket harmonizálják a székely himnusz borústekintetű refrénjével, kamionjuk egyre távolodik tőlünk, mi pedig lassan elérjük az Erzsébet híd pesti hídfőjét. A Március 15-e terén turisták, lelkes brémai nyugdíjasok, szikkadt alicantei földművesek, részeg sheffild-i munkanélküliek, élvezik a folklórt, integetnek felénk, fotóznak.

Állj! – ordítja Csaba királyfi, és mi, a szittya sereg engedelmeskedve zárjuk sorainkat, rekesztjük léptünket, csitítjuk szavunkat, meresztjük  szemünket, várjuk, hogy tüzeljen, lelkesítsen minket. S ő egy Szuzuki motorháztetőre ugrik, Ignis, szilaj tekintettel végigméri a népét, majd harsogni kezd. Szózatot intéz felénk, harcit, pezsdítőt, csatába indítót:

Látjátok feleim szümtükkel, nagy szarban vogymuk! Korcsosuland a város, idegenek szántják dübörögve az utcákat, a Blahától egészend a Váci utcáig. Technósok, ribancok, buzeránsok, idegenszívűek vonaglanak azon! A sötétség démonai! A szárnyas fenevad eltakarja a napot, sötétbe boruland ránk, magyariakra! Megszűnik a fény, a fénynek sziklája kiapad, Kihúny a magyar fény! Eljövend a nemzethalál!  „Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják; vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog előlük.” Bizony elmondom néktek, hogy történik ez, elmondom én, az utolsó szittya Táltos aki tűzzel bűvöl, parazsat ugrik, bioenergiával gyógyít magtalan asszonyt, pikkelysömörös férfiút, bélférges csimotát, és aki mindezt felteend a www.szittymarton.hu weboldalra, hogy minden magyari szerte a Kárpát medencében és túl az óceánokon, okuljon belőle! Tekeredjék a hálón a hunoknak tudománya!

Aki a „magor ősteremtés” alkönyvtárra linkele, meglátja, hogy a földet a szittya világegyetemnek előljén magorriak népesítették be Mezopotámiától Atlantiszig, Kárpát medencétől a Maják birodalmáig! Magor az alfa, és magor lesz az omega. Mert a fényt, amit a magoriak hoztak a földre, zsidroncok, turisták, buzeránsok, sárkányfattyok elemésztik! A magor a fény. A fény magor. Ott van minden magor arcán a fény! A fény arca tiszta, jámbor, ármánytalan. A magor fény egyenes, tiszta tekintetű, hamar tűzbe lobban, de nem éget oktalanul! 

Jézus is magor. Szkíta és párthus! A Fény hercege! Mert mikor az asszony vajúdott, nagy fényesség támadt, majd a kisded testet öltött. Mikor a bába megfogta, a gyermek súlytalan volt, aztán súlya lett. Fényként hordták ki, és ő fényből öltött magának testet! Ott, a Gellért-hegyen! Alant a hetes busz megállója és a Romkert!

Mindezekért a Gellért-hegy alvó vulkán, amely mint óvó asszony gyermekét, úgy ölelend magába a bugyogó-fortyogó magmafényt, amely óvja és ellátja a magoriakat az idők végezetéig.  

A Gellért-hegy a magorság szívcsakrája! Itt találkozandanak mindazok a fényerek, amelyek behálózzák a világot!  Mondom ezt, az utolsó Táltos, aki minden nap meglátogatja a gyógyító fény hegyét, hogy szittya testébe, lelkébe szívja a fényt, enyhítve nyavoláim, testem fájdalmim, lelkem borúját.

Nehéz azt szittya lélekkel elmondani, amit ma reggelen láttam, fájdalom szavakba önteni azt, ami ott megtörtént! Mikor leszállám a hetesről, és felmászom a lépcsőn, meglátám, hogy egy sziklán a mezítelen asszony ül, lábai szerte, s szétterpesztve! Térde hullok, megszorítom szittyakürtöm, szívem dobog, akár táltoselődim dobja. Tán Látomásom leend a párthus asszonyról, ki világra hozza a Fény gyermekét?! Hujjahujjjahujja! Mormolom a varázsszót, és kérem minden magorok szellemét, hogy e látomás jusson el minden igaz magyarhoz, lelkök örvendeztetvén!

Ám ekkor egy öblös hang töré révületem.

Szopjál!  - dörren a hang szikla mögül, és meglátom, hogy a meztelen nő körül egy operatőr ugránd, kezében HD kamerát lenged. S a nő egy szintúgy mezítelen férfihoz lép, hogy kezének simogatásával kényeztesse annak bájdorongját. S a mezítelen férfiú sem rest, ahogy dorongja egyenesend, és átjárja azt a kéjek nedve, úgy dörzsölendi az asszony csúnyáját! S látom, ahogy egyre jobban élvezék egymás kezének munkálkodását kéjbarlangjaikban, s ezt hangos nyögésekkel is tudtára adják a világnak.

Torkom kiszárada, kezem remegni kezdé, szívem vasmarok szorítá. Mert ráébredék, hogy amit én szittya látomásnak vélém, nem más, mint pornófilmforgatás! Az asszony és a fi ott paráználkodák a szent hegyen, nyalják, falják, gyömöszölik egymást, összekenve a Hegyet testüknek átkozott nedveivel, majd újabb fiak bukkantak elő, szám szerint három, hogy az asszony velük is ugyanazt mívelje. És az asszony kezével, szájával és az összes hajlatával okozá a fattyaknak örömöt, és amikor a fattyak hangosan óbégattak, újabb és újabb asszonyok bújtak elő a szikla mögül!

S jöhet-é még ocsmányabb látomás, hozhat-é a sátán nagyobb döbbenetet, mit eleddig láttam? Ha eddig kételkedék, most bizony már azt mondám, igen! A pokol mélysége feneketlen leend!

Elég! – ordítand ekkor valaki, s a szikla mögül megjelenik egy húshegy komorult arccal, hagymázas tekintettel, s az operatőrhöz lép, aki leengedé HD-kameráját.

A szárnyas fenevad! – mormolám magamban orcám sápasztván, mert a húshegy neve „Kovi” leend! Aki pedig leend producer az pornósoknak mestörségéből! 

Mit maszatolsz azzal a fasszal?! – kiáltá Kovi a mezítelen asszonynak – kapd be emberesen, ahogy kell!

Kapd be te! – replikánd a némber, s fittyedő szájával, mely az szilikonnak levével duzzadt, az egyik fattyú bájdorongja felé csücsörít. S most látám, hogy annak végin nem fittyeg a bőr, mint rendes magor dorongon, hanem úgy félarasznyira lemetszve, ahogy zsidóknál szokás! Mert a fattyak, kik a magor asszonyt markolászák, metéltek valának! Látám orruk horgosságát, hajuknak görbeségét, mellkasuk szőrösségét!

Izraeli kooprodukció, te hülye kurva! – dühöng Kovi - Ők adják a pénzt, hát ők adják a faszt is!

És a szárnyas fenevad, ki dühét kioltá a némberen, megparncsoland, hogy a jelenetet újraforgattaték!

Uri! Ben! Aaron! – kiáltá az operatőr, s HD kameráját újra szeméhez illeszté, s a fattyak, kik eddig a szünetben bájdorongjukat saját kezökkel verdesék újra az asszonyhoz léptek.

Mehet a szipiszopi! – parancsolá odvas szájával a szárnyas fenevad, szájából bujaságnak lángja tör elő. Mert ő a fenevad, a sárkány, az átkozott kígyó!

Kivárám, míg a némberek és a fattyak kedvöket lelék egymás kinyalásában, ölelgetésében, dugdosásában, megvárám míg a fattyak hagymázas tekintettel, borzalmas hörgéssel levüket ereszték az asszonynak arcára s minden hajlatára, s morogva kielégülendenek, megvárám, míg a stáb összeszedé a statívokat, derítőket és lencséket, és eltakarodék! Mihelyst egyedül maradék, remegve fülemet a földhöz illesztém, és hallám hogy morog, fortyog, jajong belül, s alant a hegy!

Beteljesedék a vég kezdete!

A látomás nem a napruhás Istenanya!

A látomás a Parázna Asszony!

Kivel paráználkodnak a föld királyi!

Paráznaságának borától megrészegülnek a föld lakói! 

Szárnyas fenevad hátán vágtat, üldözend a Fény Hercegét, és anyját!

Őt megannyi zsidó kövend!

És akkor elfajul a Gellért-hegy!

Sziklái morajlással zuhannak a Dunába!

Vérrel kevert tűzeső ömlék a folyóba!

Elpusztul a Fény!

Eljövend a Nemzethalál!

Végső harcra, szittyavéreim, harcra hát, hujjahujja!

Csaba vérei, merre vagytok?

Gazdagréti Párducok, merre vagytok?

Zuglói Turulok, merre vagytok?

Angyalföldi Bessenyők, merre vagytok?

Vízvárosi Magorok, merre vagytok?

Újpesti Szarvasok, merre vagytok?

Óbudai Balambérok, merre vagytok?

Hujjahujjahujjahajjjjj!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.