VÉGEVÉGEVÉGEMINDENNEK...

-Regényszinopszis-

„Apokalipszis-verseny 2010 augusztus 20-án, az esti tűzijáték után a Klauzál téren! Ha van elképzelésed a világvégéről, most előadhatod! Fődíj: a közönség által legjobbnak tartott ötletet a szervezőbizottság a verseny után, a helyszínen megvalósítja.

Járjunk a végére, a világvége végére!

János (az elbeszélő, 1.PECSÉT ) izgatottan ébred 2010 augusztus 20-án, egy Duna utcai ócska garzonalbérletben, egyetlen társa, egy depresszív törpeharcsa társaságában. Izgalmának oka, hogy tavaly karácsony előtt egy delíriumos éjszakán megálmodta a Nagy Budapesti Apokalipszist, amely az álom szerint éppen ma, azaz állami ünnepünkön fog bekövetkezni. János azóta várja ezt a napot.

A várakozás egyébként is meghatározza életét - gyerekkorától kezdve várakozott mindenre és mindenkire, végigvárakozta a rendszerváltást, majd a következő húsz évet, kitartóan és tehetetlenül várt, akárcsak Hűbele Balázs, a Délibábok hőse, és várakozásnak semmi eredménye nem lett. János egy senki, alkalmi munkákból él, bérvárakozó, mások helyett áll sorban, iratokért a cégbíróságon, a Harry Potterért a könyvesboltban, vagy a legújabb Iphone-ért a Mediamarktban. Annyira megcsömörlött a várakozástól, hogy szinte lelkesen várja álma beteljesülését, az apokalipszist, ami a várakozás végét jelentené számára.

János izgatottan indul, hogy felmérje a várost, fellelje a bekövetkezendő világvége előjeleit. És a város valóban elég apokaliptikus képet mutat: akár egy eldugult lefolyó, mindenhol elviselhetetlen tömeg; a Szigetesek még el sem mentek, de már újabb és újabb turisták százezrei hömpölyögnek az utcákon, a Rakpartot már délre elárasztják az esti tűzijátékra érkező félrészeg kempingszékesek, az Andrássy úton pedig az utolsó Budapest Parádé, a vágyott életörömbe bújtatott kelet-európai örömtelenség, elfojtott vágyak és agresszió tomboló orgiája zajlik. Egész nap ünnepi programok, Red Bull repülőverseny a Duna parton, körmenet a Bazilikánál, Nemzeti Vágta (vagy Nemzethalál vágta?) a Hősök terén, és persze este tűzijáték. És akkor nem beszéltünk a Kossuth téren gyülekező nemezsapkás szittyákról, akik a nemzethalálra készülnek, és már délelőtt összecsapnak a rendőrökkel.

A hatos villamoson egy arrogáns hajléktalan költő János kezébe nyom egy reklámcédulát, amelyen a fent olvasható Apokalipszisverseny-felhívás szerepel. Ettől még izgatottabb lesz, elhatározza, hogy indul a versenyen, sőt meg is nyeri. A Plébános, a Gellért-hegy alatti katakombában élő nagyvárosi remete segítségével eljut a Klauzál térre, a verseny helyszínére, hogy megkeresse ezt a bizonyos Póczikot, aki nem Isten, nem ördög és nem is egy dühös angyal, hanem egy rendezvényszervező. Póczik helyett azonban csak annak személyi titkárával, Nostradamus-szal találkozik, aki ismerteti vele a versenyszabályzatot és a jelentkezési feltételeket: az apokalipszis verseny résztvevőinek sportorvosi vizsgálaton (szellemileg beszámíthatóság a világvégére)  és jelmezpróbán kell átesniük, (harminc napnál nem régebbi) erkölcsi igazolást beszerezniük, és tízezer forint jelentkezési díjat befizetniük. János előtt kemény, kihívásokkal teli nap áll, ha mindezeket teljesíteni akarja. Főleg a tízezer forint beszerzése okoz gondot, mivel már hónapok óta nincs jövedelme. Elindul, hogy megküzdve a városi káosszal, teljesítse a feltételeket. A nap azonban meglepetéseket tartogat számára: sorsszerűen összesodródik a másik hat „versenytársával”, és megismerni az ő apokalipszisüket is.

            Elsőként Kyoshival (2 PECSÉT), az önjelölt kamikáze lánnyal találkozik, aki születésekkor elvesztette az anyját, és azóta ösztönösen őt keresi, az ő arcát szeretné látni. Ez a sokáig tudatalatti vágy elemi erővel tör föl és tudatosodik 2001 szeptember 11-e, illetve azután, hogy a kezébe kerül egy második világháborús japán kamikáze-oktató kézikönyv.

„30 méterre vagy a céltól. Olyan, mintha a sebességed ezerszeresére nőtt volna. Már csak 2-3 méter van közted és a cél között. Hirtelen olyan érzés tölt el, mintha a levegőben lebegnél. Látod anyád arcát. Nem nevet, nem sír.”

Kyoshi azóta azt tervezi, hogy elrabolva a Red Bull repülőverseny egyik repülőjét, kamikázeként a halál rövid, egyetlen magasztos pillanatában bepótolja azt, amit születéskor elmulasztott: meglátja anyja arcát.

Kyoshi révén ismeri meg másik vetélytársát,  www.nemvagyok.hu-t (3. PECSÉT) is, aki már csak virtuálisan, blog formájában létezik, néhány órával ezelőtt ugyanis meghalt az onkológián.  Ő azonban a „Vagyok, aki vagyok” isteni logikáját megfordítva eljut a „vagyok, aki nem vagyok” gondolatáig, és rövidre szabott életének határait az interneten tolja ki, blogjával átmenti magát a virtuális létezésbe, így a versenyen is elindulhat.

A Kyoshival történő viharos találkozás után János ruhapróbára siet az RTL-klub jelmezraktárába, ahol egy neurotikus, hisztis stylist szab rá egy elég idétlen próféta-ruhát.  Várakozás közben tanúja lesz a Balázs show ünnepi élő különkiadásának,  ahol a közönség „Beszól az Államalapítónak”, majd rövid, de annál szenvedélyesebb szerelembe esik a „Hercegnővel”, egy üvegcsontú lánnyal.

Következik a sportorvosi igazolás a János kórház pszichiátriai osztályán, ahol egészségügyi rátermettségét kell bizonyítania egy Csernus-szerűen agresszív pszichiáter előtt. Itt ismerkedik meg Százalékkal (4. PECSÉT), a huszonöt éve őrültekházában tengődő matematikussal, és az ő apokalipszisével. Százalék a hetvenes években ifjú titánként indult, részt vett a Varsói Szerződést titkos nemzetközi kutatásában, amely a világ vége időpontjának materialista és tudományos kiszámítását tűzte ki célul. A kutatás során Százalék feltalálta a tökéletes, kozmikus világvége modellt, az Apokalipszis-kockát. De mielőtt publikálná, Rubik Ernő megelőzi, és „Bűvös kocka” néven forgalmazza. Százalék beleőrül, hogy nagyszerű találmányából játékszert csináltak, és az őrültek házában kidolgozza ez egyszerűsített világvége verzióját: apokalipszis akkor lesz, ha ő a 100 Százalékhoz ér. Most tart 97-nél...

János Százalékkal közösen folytatja bolyongását az egyre vadabb és fékezhetetlenebb városban, hogy beszerezzék a 10-10 ezer forintos nevezési díjat. Éppen jókor futnak össze Szittya Marcival (5. PECSÉT), aki egy posztmodern „Kossuth-téri” táltos, megszállottan hisz a magyar-párthus rokonságból eredő kiválasztottságban, Jézus magyar eredetében, és minderről blogot is vezet. Marci számára a Gellért-hegy a Szent Hegy, amely valójában egy alvó, bármikor kitörni készülő vulkán, egy energia-szikla, a Kárpát medence szívcsakrája. Szittya Marci számára akkor érkezik el az apokalipszis, amikor tanúja lesz a szent hegyen egy izraeli-magyar pornófilm forgatásának. Marci a vulkán megsemmisítő kitörését, az igazság pillanatát várja, és a Hősök terére siet, ahol a többi szittya harcos gyülekezik.

János és Százalék vele tart, hogy zsoldosként beálljon közéjük, így megszerezve a nevezési díjat. A dühös szittya sereg lovakat akar szerezni a végső harchoz, ezért megtámadja a Geszti Péter által szervezett Nemzeti Vágtát, és elrabolja a versenylovakat. A rendőrség vízágyúval oszlatja szét a szittya sereget.

János és Százalék a kegyetlen harc után a Szimpla-kertben köt ki, hogy leápolják sebeiket. Itt szólítja le őket két reklámoslány, akik egy Red Bull-célcsoportkutatásra toboroznak résztvevőket – részvételi díj: tízezer forint. Örömmel ülnek be a Szimplakert előtt várakozó limuzinba, amely a célcsoportkutatás helyszínére szállítja őket. Az autóban a viháncoló reklámoslányok táskájából fehér por kerül elő, amiből János is felszív egy keveset. Ettől teljesen beáll, és látomásai lesznek.  A Red Bull célcsoportkutatásról például kiderül, hogy valójában egy titkos apokalipszis brain-storming Geszti Péter (6 PECSÉT) vezetésével, aki a legrövidebb és legfrappánsabb apokalipszis haikut akarja kiötleni az esti versenyre. A furcsa ötletelés a János hegyi kápolnácskában delíriumos fordulathoz vezet, mikor megjelenik Herder, Ortega y Gasset, Oswald Spengler és Dosztojevszkij, akik szenvedélyesen veszekedni kezdenek az apokalipszisről, annak mikéntjéről, idejéről. Az eldurvuló vitába beszáll Széchenyi István gróf és Kossuth Lajos is, akik a fontolva ügető reformapokalipszis kontra radikális-vágtázó nemzethalál témájában csapnak össze. A vitába bekapcsolódik János, a tömeg pedig ellene fordul, a lincselés elől repülővel kell menekülnie a brain-storming helyszínéről. A kábítószer egyre jobban hat, a Red Bull repülőről látja, ahogy a Jelenések könyve életre kel: látja Budapestet, a pusztuló Babilont, látja a Hősök terén a Nemzeti halálvágtát, az apokalipszis vágtató lovasait, látja a vulkánként kitörő, és Dunába omló Gellért-hegyet, és látja azt is, hogy a repülője valójában a szárnyas fenevad, (Red Bull. Szárnyakat ad!) amely a napba öltöztetett, az isteni gyermekkel vajúdó asszonyt üldözi. A Szárnyas fenevadat pedig Kyoshi, a kamikáze lány vezeti, egyenesen a Westend épülete felé...

János a Duna parton tér magához apokaliptikus álmából. Este kilenc óra, a rakparton lépni sem lehet a tömegtől, halkan duruzsol a Vangelis – kezdődik az ünnepi tűzijáték, amelyet azonban egy orkánerejű vihar elsöpör. Menekülő, elázott, dühös emberek, sebesültek és halottak a Rákóczi úton, haláltáncba torkolló Budapest Parádé a Nagykörúton, és részeg, megvadult perui utcazenészek az Astorián: az indiánok az inka világvégét várják. Budapest egyre gonoszabb, delíriumosabb arcát mutatja, az ünnep orgiába és erőszakba csap át. Elszabadulnak a gátlások, felszínre tör a hétköznapi agresszió. Ezen a vad, lincselő, tomboló tömegen keresztül kell Jánosnak és Százaléknak eljutni a Klauzál térre, az Apokalipszis-verseny helyszínére, ahol szembesülnek azzal, hogy a verseny és az Apokalipszis már elkezdődött: ott tombol az utcán, az emberek fejében...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.